Igen, némelyik elég tetemes időt várakozott. Volt, amelyik huszonöt évet, de újszülöttek is helyet kaptak a könyvben. Két évvel ezelőtt egy írótanfolyam után döntöttem el, hogy kössük őket kötetbe. 

Háromszázhatvan fokos körbenézésből. Ezek mind itt vannak körülöttünk, sőt, itt voltak száz éve, ezer éve is. Ugyanazok az állomások az életünkben, csak van, aki hegyek között utazik, míg mások a tenger mellett vagy éppen a sivatagban. Az út ugyanaz. Leegyszerűsítve talán valahol mindenki a maga boldogságát keresi.

Gondolhatunk egy valós utazásra is, hiszen a lapok szélén egy idő jelzi, mennyi annak a novellának az elolvasása. Így igazítani lehet két megálló közé, ha szeret valaki utazás közben olvasni. De gondolhatunk – és talán ez az erősebb – magára az életre, annak az utazására is. Akár a kisebb szakaszokra, ami történik velünk egy-két év elteltével, de magára a „nagy utazásra”, az életre is.

Magam is novellaolvasó vagyok, egy kerek történetet kapok meg rövid idő alatt. Lehet, hogy túl gyakorlatiasnak tűnök, de olvasóként is látom, hogy a mai élettempó keveseknél kedvez a mindennapi olvasáshoz. Biztos lesz még novelláskötetem, ha már nem is ezen a témavezetésen. Remélem, a mesekönyv és a regény ígéretemet is beváltom hamarosan.

Hiszek a nyomtatott könyvben, a papír illatában, a tintával írt betűkben. Mindent én választottam ki, hogy maga a könyv szép legyen, jó fogású legyen, és a két kötet kövesse az utazás sémát.

Íróként is. Az élet amúgy is adja, hogy naponta tanulunk, remélhetőleg nem a hibáinkból. És tapasztalunk is. Ez már egy jó képzés. Azonban vissza-visszajárok a Magyar Íróképző tanfolyamaira, rendezvényeire, és Péterfy Gergely Akadémiáján is többször vettem részt.

A mottóm, Szabó Magda idézete, és annak üzenete végig ott cseng a fülemben. („Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”) Remélhetőleg ez kúszik be az olvasók fülébe is. A történetek többségében jön valaki, akinek a válla súrol valakit, és a bántottnak erre reagálnia kell. Mindig félreáll? Netán ezt visszalöki? Vagy van e kettőn kívül is más választása?  Három dolog helyett ez ugyan csak egy dolog, de ez erős kérdéseket vet fel.

Kevesen választanak azért egy nem ismert könyvet, mert abban jók az írások. Nem tudjuk, megéri-e valamire pénzt és időt szánni, ha nem hallunk róla. Fontos, hogy mások mit mondanak, ajánlják-e. És részben sajnos, hogy fontos, hallunk-e róla a médiában. A marketing ide is betört. Hiszek abban, hogy az olvasót egyre jobban érdekli maga az író. Ő mit lát, hogyan éli a hétköznapjait. Jó érzés látnia, hogy ugyanúgy. Nekünk sem dobták le a Legjobb élet titkos receptjét.

Mindkét kötetemet magánkiadásban jelentettem meg. Amikor az első anyagot valamelyik kiadónak a kezébe adhattam volna, pont kezdődött a covid. Kevés kiadóra bíztam volna az útrabocsájtást. Türelmetlen voltam, és ez adta, hogy ez a forma lett. Nem bántam meg, és így maradt a második kötetnél is. Megvan a kiadóval megjelenés és a magánkiadás előnye is, no meg a vesződés vele. Egyik sem könnyű.

Egy élet adatott meg nekem is, de íróként ott kell lennem a szereplőim életében és helyszíneiben. Én is utazok. Velük. Abba a korba, abban az életbe, ahol ők vannak. Hihetetlen jó érzés. Annyira, hogy gyakran a vázlatban előre megtervezett cselekményt a történet közben maguk a szereplők írják át. Sokszor érzem, hogy a főhős itt ebben a helyzetben már nem így tenne, nem ezt mondaná. És máshogy gurul be a történet vége. 

Azt illik mondani, hogy mindegyiket egyformán szeretem. Dehogy! Erős kedvenceim vannak. Vagy azért, mert sok kutatómunka van benne, hogy ha valós a történet alapja, akkor a kötelező évszámok, események pontosak legyenek. Pl. Muskátlik az ablakokban vagy Amíg a víz a malomlapátról lepereg. Van, ami pedig azért, mert valós családi eseményen alapul, pl. Böske baba.

Itt már nehezebb kedvencet választanom. Aminél jobb könyvet még nem olvastam, az Sienkiewicz Quo vadis-a. Óriási erővel, mégsem tolakodva kapjuk meg egy élet értelmének összegzését. Nem csak a hitre gondolok, ha valaki nem vallásos, akkor is talál válaszokat arra, mitől ember az ember. Mi a szeretet, a szerelem, a gyűlölet, a kitartás és egyéb csak emberi érzések oka, melyiket húzzuk elő magunkból. Magyar írótól – meglepő lesz – Gárdonyi: Egri csillagok. Nem is engedném a filmet megnézni, amíg a könyvet – már felnőttként - el nem olvassuk. Itt minden szerepre van okulni valónk: egy anya hogyan engedi csatába a fiát, egy szerelem hogyan tart ki gyerekkor óta, a várvédő mit mond a katonáinak, ha ő már tudja, nem jön segítség.

Amiben valaki jön és újra  jön, és súrolja a vállakat. Mert ilyen sérelmekből egyre több van, a sérülések pedig egyre jobban fájnak, és egyre mélyebbek.