Boza Anita

Az interjú időpontja: 2021. augusztus 27.

*Mikor fogalmazódott meg benned, hogy író szeretnél lenni? Volt ennek egy folyamata, vagy te mindig is tudtad, hogy írnod kell?*	Sosem fogalmazódott meg bennem, hogy író szeretnék lenni. Csak elkezdtem írni a magam örömére. Sokáig meg sem mutattam a regényeimet másoknak, nem gondoltam bele abba, hogy ezek valaha is megjelenhetnek. Az, hogy végül mégis, hatalmas öröm, és még mindig csodaként élem meg.
*Milyen utat kell bejárnia egy ismeretlen szerzőnek ahhoz, hogy megjelenjen az első könyve? Hogyan jutottál te el a „kockás füzetektől” az első kiadott regényedig?*	Rengeteget olvastam, nagyon sokat írtam, de csak magamnak, a fióknak. Aztán egy nyereményjátékon megnyertem Varga Bea A siker tintája című könyvét, és annak a végén láttam egy bétázós csoport hirdetését. Addig azt sem tudtam, mi az a béta. Jelentkeztem a csoportba, megismerkedtem pár hasonló kezdő íróval, mint amilyen én voltam, bekerültem egy írós csoportba, és ott az azóta már szerkesztőm olvasott tőlem valamit, ami megtetszett neki. Hát, így indult. Majdhogynem minden a szerencsén múlt. De ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az egészet, azt mondanám rá: csoda.
*Hogyan születik meg, mennyi idő alatt készül el egy-egy regény? Mennyi kutatómunka szükséges egy új történet megírásához?*	Én rengeteget nézelődök, „nyomozok”, mielőtt nekiállok írni, szeretem, ha a regényeim hitelesek. Képeket gyűjtök a helyszínekről, éttermeket keresek, étlapokat böngészek, útleírásokat, YouTube-videókat nézek. Beszélek szakemberekkel, a legújabb regényem kapcsán most például egy régészt fárasztok a kérdéseimmel, illetve jövő héten megyek egy méhészhez körülnézni. Az, hogy mennyi idő alatt születik meg egy-egy történet, változó, pár hónap, de a javítás legalább ennyi ideig tart. Tehát ha megírok egy regényt három hónap alatt, akkor még másik három hónap, míg olyanná válik, amit ki merek adni a kezemből.
*Több témában és több műfajban is jelennek meg írásaid. Melyik az a műfaj, zsáner, amiben a legszívesebben írsz?*	Egyértelműen a romantikus, ez áll hozzám a legközelebb, ebben tudok kiteljesedni. Bár egyesek szerint a thriller is jól áll nekem, de abban a zsánerben még csak a novellákig merészkedtem.
*Mi a legfőbb ihletforrásod? Honnan jönnek az ötletek?*	Mindenhonnan. A saját életem, mások élete, egy-egy fotó, egy dal, egy történet, amit mesél valaki, egy elkapott mondat a buszmegállóban. Minden inspirál, mindent elraktározok és továbbgondolok.
*Íróként hogy látod a magyar szerzők helyzetét a könyvpiacon?*	Többször megkaptam már molyon dicséretként, hogy „Újabb kellemes csalódás. Lehet, tényleg felül kellene bírálnom az előítéleteket a magyar írókkal szemben.” Vagy: „Az írónő egyébként remek munkát végzett, mert ha nem tudnám, hogy magyar, simán egy amerikai szerző stílusával ír.” Valahogy szerintem még sokakban él az a kép, hogy ha magyar szerző regénye, akkor az csak gyengébb lehet, mint a külföldi, pedig szerintem pont nem. A legtöbben rengeteg munkát teszünk a könyveinkbe, és remélem, egyre többen lesznek, akik ezt észreveszik.
*Aktívan kezeled a különböző közösségi oldalakon az írói profilodat. Mennyire fontos az önmarketing és a kapcsolattartás, a kommunikáció az olvasóiddal?*	Nekem az egyik legnagyobb dilemmám, hogy mikor nem túl sok vagy nem túl kevés, amit oda kiírok. Jó lenne eltalálni az arany középutat. Szeretem, ha az olvasóim kommunikálnak velem, ha érdeklődnek, nagyon motivál, ha biztatnak. Szívesen mutatok meg nekik apróságokat a magánéletemből is, például a macskámat, a fiaimat, a momoás bögrémet. Nagyon fontosak számomra az olvasói visszajelzések.
*Hogyan hatott rád az elmúlt másfél év?*	Felemásan. Igyekeztem a jó oldalát meglátni, többet voltunk itthon a fiaimmal hármasban, miután bezárt az ovi. Amikor covidosok lettünk, kiderült, mennyi jólelkű emberrel vagyunk körülvéve, felváltva hozták és akasztották a kerítésre a befőttet, a gyümölcsöt, a teát, az ebédet, a könnyeimet nyelve vittem be a holmikat minden nap. Ugyanúgy írtam, mint előtte, a karantén nem vette el az íráskedvem.
*„Úgy gondolta, a véletlen az, mikor Isten úgy rendez valamit, hogy ő maga láthatatlan maradhasson.” - Te hiszel a véletlenekben?*	Abszolút. Egy-egy véletlennek köszönhetem a férjemet, a munkahelyemet, az írói elindulásomat, a kutyáimat és a macskáimat.
*Mi az, ami íróként a legtöbbet jelenti neked? Mit jelent az írás?*	Mindent. Örömöt, önkifejezést, vigaszt, kalandot, szabadságot. Engedhetem, hogy a fantáziám szárnyaljon, emberek és történetek születnek a kezem alatt. Az írás varázslat.
*Ha csak egy regényt vagy történetet emelhetnél ki a munkásságodból, melyik lenne az és miért?*	Ó, de nehéz kérdés! Mindegyik regényemet másért szeretem, de ha tényleg csak egyet választhatnék, akkor Az éjszaka színei lenne az. Ennek a kéziratnak a javítása kapcsán alázatot és türelmet tanultam. Ezredszer is átírni valamit, amiről előzőleg azt hitted, jó... Javítani akkor is, amikor már kívülről fújod... Arra várni, hogy hírt kapj, kell-e a kiadónak... Nem bánok semmit, megérte minden perc és verejtékcsepp, amit abba a regénybe fektettem, remélem, a kitartás meghozza a gyümölcsét.
*Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved, és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!*	Az abszolút kedvencemet, a Monte Cristo grófját vittem volna. Páratlan mestermű. Izgalmas, magával ragadó, szenvedélyes, remek… Olyan hihetetlen alapossággal van kitalálva és megírva, hogy csak bámulok. Zseniális regény. Minden évben újraolvasom. Ha magyart is választhatok mellé, akkor az pedig a Tüskevár. Annyira szép, hogy olvasás közben sírok rajta. A történet, a nyelvezet, az élet nagy igazságai. Felemelő és szívet melengető.
*Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Folyamatosan dolgozol az újabb és újabb történeteken, milyen könyvet, történetet várhatnak tőled a jövőben az olvasóid?*	Igen, folyamatosan írok, miközben arra várok, hogy a KMK mit mond Az éjszaka színeire. Jelenleg két regényen is dolgozom: az egyik az Angliában játszódó méhészes-romantikus regényemen, a másik egy sötétebb témájú és hangulatú, jamaicai vudus történet. Ha ezekkel készen leszek, akkor megírom a magyar helyszínen játszódó szakácsosom második részét, illetve Az éjszaka trilógia harmadik részét, és elkezdtem egy másik regényt is, aminek tűzoltó a főhőse. Szóval, tervek és lendület van, már csak kicsivel több idő kéne az írásra.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy író szeretnél lenni? Volt ennek egy folyamata, vagy te mindig is tudtad, hogy írnod kell?

Sosem fogalmazódott meg bennem, hogy író szeretnék lenni. Csak elkezdtem írni a magam örömére. Sokáig meg sem mutattam a regényeimet másoknak, nem gondoltam bele abba, hogy ezek valaha is megjelenhetnek. Az, hogy végül mégis, hatalmas öröm, és még mindig csodaként élem meg.

Milyen utat kell bejárnia egy ismeretlen szerzőnek ahhoz, hogy megjelenjen az első könyve? Hogyan jutottál te el a „kockás füzetektől” az első kiadott regényedig?

Rengeteget olvastam, nagyon sokat írtam, de csak magamnak, a fióknak. Aztán egy nyereményjátékon megnyertem Varga Bea A siker tintája című könyvét, és annak a végén láttam egy bétázós csoport hirdetését. Addig azt sem tudtam, mi az a béta. Jelentkeztem a csoportba, megismerkedtem pár hasonló kezdő íróval, mint amilyen én voltam, bekerültem egy írós csoportba, és ott az azóta már szerkesztőm olvasott tőlem valamit, ami megtetszett neki. Hát, így indult. Majdhogynem minden a szerencsén múlt. De ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az egészet, azt mondanám rá: csoda.

Hogyan születik meg, mennyi idő alatt készül el egy-egy regény? Mennyi kutatómunka szükséges egy új történet megírásához?

Én rengeteget nézelődök, „nyomozok”, mielőtt nekiállok írni, szeretem, ha a regényeim hitelesek. Képeket gyűjtök a helyszínekről, éttermeket keresek, étlapokat böngészek, útleírásokat, YouTube-videókat nézek. Beszélek szakemberekkel, a legújabb regényem kapcsán most például egy régészt fárasztok a kérdéseimmel, illetve jövő héten megyek egy méhészhez körülnézni.

Az, hogy mennyi idő alatt születik meg egy-egy történet, változó, pár hónap, de a javítás legalább ennyi ideig tart. Tehát ha megírok egy regényt három hónap alatt, akkor még másik három hónap, míg olyanná válik, amit ki merek adni a kezemből.

Több témában és több műfajban is jelennek meg írásaid. Melyik az a műfaj, zsáner, amiben a legszívesebben írsz?

Egyértelműen a romantikus, ez áll hozzám a legközelebb, ebben tudok kiteljesedni. Bár egyesek szerint a thriller is jól áll nekem, de abban a zsánerben még csak a novellákig merészkedtem.

Mi a legfőbb ihletforrásod? Honnan jönnek az ötletek?

Mindenhonnan. A saját életem, mások élete, egy-egy fotó, egy dal, egy történet, amit mesél valaki, egy elkapott mondat a buszmegállóban. Minden inspirál, mindent elraktározok és továbbgondolok.

Íróként hogy látod a magyar szerzők helyzetét a könyvpiacon?

Többször megkaptam már molyon dicséretként, hogy „Újabb kellemes csalódás. Lehet, tényleg felül kellene bírálnom az előítéleteket a magyar írókkal szemben.” Vagy: „Az írónő egyébként remek munkát végzett, mert ha nem tudnám, hogy magyar, simán egy amerikai szerző stílusával ír.”

Valahogy szerintem még sokakban él az a kép, hogy ha magyar szerző regénye, akkor az csak gyengébb lehet, mint a külföldi, pedig szerintem pont nem. A legtöbben rengeteg munkát teszünk a könyveinkbe, és remélem, egyre többen lesznek, akik ezt észreveszik.

Aktívan kezeled a különböző közösségi oldalakon az írói profilodat. Mennyire fontos az önmarketing és a kapcsolattartás, a kommunikáció az olvasóiddal?

Nekem az egyik legnagyobb dilemmám, hogy mikor nem túl sok vagy nem túl kevés, amit oda kiírok. Jó lenne eltalálni az arany középutat. Szeretem, ha az olvasóim kommunikálnak velem, ha érdeklődnek, nagyon motivál, ha biztatnak. Szívesen mutatok meg nekik apróságokat a magánéletemből is, például a macskámat, a fiaimat, a momoás bögrémet. Nagyon fontosak számomra az olvasói visszajelzések.

Hogyan hatott rád az elmúlt másfél év?

Felemásan. Igyekeztem a jó oldalát meglátni, többet voltunk itthon a fiaimmal hármasban, miután bezárt az ovi. Amikor covidosok lettünk, kiderült, mennyi jólelkű emberrel vagyunk körülvéve, felváltva hozták és akasztották a kerítésre a befőttet, a gyümölcsöt, a teát, az ebédet, a könnyeimet nyelve vittem be a holmikat minden nap. Ugyanúgy írtam, mint előtte, a karantén nem vette el az íráskedvem.

„Úgy gondolta, a véletlen az, mikor Isten úgy rendez valamit, hogy ő maga láthatatlan maradhasson.” - Te hiszel a véletlenekben?

Abszolút. Egy-egy véletlennek köszönhetem a férjemet, a munkahelyemet, az írói elindulásomat, a kutyáimat és a macskáimat.

Mi az, ami íróként a legtöbbet jelenti neked? Mit jelent az írás?

Mindent. Örömöt, önkifejezést, vigaszt, kalandot, szabadságot. Engedhetem, hogy a fantáziám szárnyaljon, emberek és történetek születnek a kezem alatt. Az írás varázslat.

Ha csak egy regényt vagy történetet emelhetnél ki a munkásságodból, melyik lenne az és miért?

Ó, de nehéz kérdés! Mindegyik regényemet másért szeretem, de ha tényleg csak egyet választhatnék, akkor Az éjszaka színei lenne az. Ennek a kéziratnak a javítása kapcsán alázatot és türelmet tanultam. Ezredszer is átírni valamit, amiről előzőleg azt hitted, jó... Javítani akkor is, amikor már kívülről fújod... Arra várni, hogy hírt kapj, kell-e a kiadónak... Nem bánok semmit, megérte minden perc és verejtékcsepp, amit abba a regénybe fektettem, remélem, a kitartás meghozza a gyümölcsét.

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved, és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!

Az abszolút kedvencemet, a Monte Cristo grófját vittem volna. Páratlan mestermű. Izgalmas, magával ragadó, szenvedélyes, remek…
Olyan hihetetlen alapossággal van kitalálva és megírva, hogy csak bámulok. Zseniális regény. Minden évben újraolvasom.

Ha magyart is választhatok mellé, akkor az pedig a Tüskevár. Annyira szép, hogy olvasás közben sírok rajta.
A történet, a nyelvezet, az élet nagy igazságai. Felemelő és szívet melengető.

Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Folyamatosan dolgozol az újabb és újabb történeteken, milyen könyvet, történetet várhatnak tőled a jövőben az olvasóid?

Igen, folyamatosan írok, miközben arra várok, hogy a KMK mit mond Az éjszaka színeire. Jelenleg két regényen is dolgozom: az egyik az Angliában játszódó méhészes-romantikus regényemen, a másik egy sötétebb témájú és hangulatú, jamaicai vudus történet. Ha ezekkel készen leszek, akkor megírom a magyar helyszínen játszódó szakácsosom második részét, illetve Az éjszaka trilógia harmadik részét, és elkezdtem egy másik regényt is, aminek tűzoltó a főhőse.

Szóval, tervek és lendület van, már csak kicsivel több idő kéne az írásra.