B. Czakó Andrea

Az interjú időpontja: 2022. július 1.

Nemrég megjelent regényed A csend árnyéka, ebben olvasható a következő gondolat: „Az egyszerű hétköznapi tevékenységek közben ismerte fel a szeretetnek az embert, az élőlényeket és a földet szolgáló szentséges természetét, és ebből értette meg, hogy a gonoszságot az emberi elme hozza létre.” S mint ahogy írod is a továbbiakban, fény és árnyék együtt létezik, egymás mellett van csak értelmük. Mégis hogyan élted meg azt a rengeteg gonoszságot, a történelem tényeit, túlkapásait, amiket íróként feldolgoztál ebben a regényben?	Sejtjeinkben az elődök tapasztalataival születünk. Háború okozta sebeket hordozunk a génjeinkben, amelyek az utódok védelmét szolgálják. Elég csak a légiriadó hangját meghallanunk, azonnal menekülnénk. A csend árnyéka írása közben kikiabált a vérem. Az üzenet meghallását segítette a világjárvány szülte legősibb félelem, általa átéreztem a múlt történéseit. Nehéz volt. Néha kivette az erőmet. Szünetet kellett tartanom egy-két fejezet megírását követően. A befejezését is egyre halogattam, akik olvasták már, értik, hogy miért.
Arról, hogy Sopron és a hűség fogalma miként fonódott össze Trianont követően, sokan hallottak már. Derenk nevét azonban nagyon kevesen ismerik. Pedig akárcsak Sopron, „zöldszívű lakosainak köszönhetően magyarhű település maradt” a nagy háború után ez is. Milyen érzés volt felfedni a ma már romfaluként nyilvántartott település történetét?	A pandémia kitörését megelőző őszön a családommal túrázni voltunk Szögliget-Szádvár-Derenk vonalon, majd utána is. A növényekkel benőtt házcsonkok, a megmaradt iskolaépület falait díszítő volt derenkiek fotói, és a község életét bemutató képek felkavartak. Az emlék napokig velem maradt. Kutatómunkába kezdtem, és először csak magamnak, úgymond ujjgyakorlatnak szántam a kéziratot. Próbaképpen a fejezeteket úgy írtam meg, hogy önálló novellaként is olvashatóak legyenek. A tömörítés és az átláthatóság miatt volt szükségem erre, mivel hatalmas anyagot böngésztem át és foglaltam bele a regénybe.
*A Bubenkó név még ma is köthető a településhez. Vannak karakterek is, akiket a valóság ihletett, vagy kizárólag az események megírása során hagyatkoztál a történelmi tényekre?*	Králik József portréja előtt álltam, amikor megszületett a fejemben A csend árnyéka története. Králik András és Józsi életútja ad némi átfedést, de nem egyezik a valóban élt személyekével, ennek ellenére a Králik leszármazottak nagyon hálásak a regényemért. A kéziratot mielőtt elküldtem a kiadóknak, megkértem Bubenkó Gábort, aki Derenk emlékét gondozza, hogy olvassa el. Örömmel azonosult András alakjával, és a sorokban boldogan ismerte fel édesanyja szavait. A regényben felvonultatott történelmi eseményeknél és történelmi személyek szerepeltetésénél a történelmi hűségre törekedtem.
Első regényedben, a Hervadhatatlanban a 48-as forradalmat követő évekbe kalauzolod az olvasót, a Pitypangtáncban már átlépünk az 1900-as évekbe, az első világháború időszakát mutatod meg. A csend árnyékában pedig eljutunk a második világháborúig is. Tudatos volt ez az időben előremutató mozgás részedről?	A kiadás alakult így. Négy év telt el a Pitypangtánc megjelenése óta, ez idő alatt írtam néhány eltérő történelmi korban játszódó regényt, amelyek vagy még nem kerültek kiadásra, vagy csupán gyakoroltam velük.
*A Pitypangtáncban olvasható egy kifejezés, s mi most arra lennénk kíváncsiak, hogy B. Czakó Andrea írónő számára milyen a „színekkel teli világ”?*	Az együvé tartozás szivárványa (mi otthon régiesen bábabukrának hívjuk): az ezerárnyalatú zöldben megbúvó piros virágok a családtagjaim, az ég kékjében úszó fehér felhők az eltávozott szeretteim, és napfénysárga az a szőttes, amiben minden emberrel egy vagyok.
*Rengeteg olvasónak jelentenek sokat a szavaid, a regényeid. Te mit kaptál tőlük?*	Az írói létet. Hiszen mit ér egy író az olvasói nélkül? Nem is létezhet. A soraimat olvasókkal egy regény erejéig megsimogatjuk egymás lelkét, ami hálát generál. Kell ettől erősebb kapcsolódás? Hálás vagyok az üzeneteimet befogadó emberek létezéséért! Köszönöm, hogy vagytok! Egy kézirat első és legfontosabb olvasója a kiadó és a szerkesztő. Az eredményes munka gyümölcse kerül az olvasókhoz, ezért az érdem és a köszönet a Digi-Book Kiadót, Dr. Bujtor Lászlót és persze az Álomgyárat is illeti.
*Mi az a 3 dolog, ami sosem hiányozhat a regényeidből?*	Elgondolkodtató történelmi igazságok. Az érzelmek mélysége. Rejtély. Megfűszerezve szerethető karakterekkel, és megkavarva néhány meglepő fordulattal.
*Szerzőként és olvasóként hogy látod a magyar szerzők jelenlegi helyzetét a könyvpiacon?*	Másképpen közelíteném meg a kérdést, abból kiindulva, hogy a könyvkiadás nagymértékben az olvasóktól függ, úgymond, értük van. A magyar irodalom nem egységes, mint külföldön. Ez az elkülönülést támogatja, árt az irodalom jövőjének. Az utóbbi években sokan bontottunk szárnyat. Mindenki szeretne a könyvével az olvasók polcain landolni. A láthatók nyernek, a láthatatlanok szenvednek. Az írók többsége introvertált, ezért a PR tevékenység valóságos erőszak önmagukkal szemben, de aki nem reklámoz, annak a műve hamar feledésbe merül. Sok érték süllyed el a könyvtengerben, mert sűrű és nehéz. Most a habkönnyűnek kedvez a széljárás, azok úsznak a felszínen. A magyar az egyik legboldogtalanabb nép a földön, nem csoda, ha felderülni vágyik a könyvektől. De ez csak pillanatnyi, nem ad megoldást. Ahhoz agy-és lélekmunkára, meg érzelmekre van szükség. Az íróknak egyre nagyobb tábora kapaszkodik össze hídként, szigetként az irodalom fennmaradásáért. Ehhez mérten csupán az ego játékának szabad lennie az olvasók és kiadók kegyeiért vívott küzdelemnek, mivel ettől sokkal komolyabb a feladatunk. Az olvasó kihalófélben lévő faj. A ma emberének megváltozott az írott szöveghez való viszonya. Tanulmányok szerint „hiányzik a képesség a komplexebb szövegek befogadására”. Csonkult az olvasási képesség. Nagy munka előtt állnak a kultúra gondnokai és teremtői. A regények fennmaradása a tét. Sarkalatos kérdés: Lesz kinek írni?
*Mit gondolsz és tapasztalsz, mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal? Hogyan szorítasz rá időt?*	Hetente egy-két bejegyzést rakok ki. A posztolás új szerepet kényszerít sok íróra, mások evickélnek benne akár önmagukat is megtévesztve. A poszt mindig pillanatnyi. Hogy mit teszek közzé, az nagyban függ a hangulatomtól, de akik olvassák, abban a pillanatban egyféle vetületből jellemeznek engem, mit sem látva az egész emberből. A karizma nem jön át a fészen. A social media egyoldalú. Engem pedig érdekel a másik ember. A személyes találkozások híve vagyok, úgy többet adhatok az embereknek a rájuk való figyelmemmel, mert egy kapcsolat sosem lehet egyoldalú. Akik megtisztelnek üzeneteikkel, őket szeretném megölelni vagy megajándékozni egy mosollyal a banális válaszok helyett, hogy méltón viszonozhassam a szeretetüket. Sajnos, a világunk a torzításokról szól. Félünk felvállalni a valóságot, elhisszük, hogy ami természetes, az kevés. Mekkora tévedés! Mégis ennek megfelelően élünk.
*Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!*	Nincs kedvenc könyvem, sem íróm. Számomra minden becsületes úton létrejött alkotás érték. Ezeket nem rangsorolom. Különböző életszakaszaimban más-más művek hatottak rám. Ahogy ma is megérintenek, formálnak, mint embert vagy mint írót. Régen Heltai Jenőtől a 111-es és az Álmokháza hagyott nyomot bennem, Gárdonyi Láthatatlan embere, és az Ida regénye is ütött, ahogy Márainak Az igazija, továbbá Hans Habe és Zilahy Lajos művei. Sok mai magyar szerzőtől is olvasok, mint Ákody Zsuzsa, Tapodi Brigitta, Karády Anna, Kékesi Dóra, Papp Csilla, Bökös Borbála, Pusztai Andrea, Csernovszki-Nagy Alexandra, Bauer Barbara, Vámos Miklós, Darvasi László, Gál Vilmos, Trux Béla, Szép Zsolt és még megannyi csodálatos magyar szerző alkotásait. A Könyvhét óta az unokahúgom ajánlására a megboldogult Kőrösi Zoltán csodálatos megfogalmazásaiba szerelmesedtem bele.
A legfrissebb regényedben szakítottál az eddigi romantikus-történelmi vonallal, és a történelem került a középpontba. Mit vártál/vársz ettől a kötettől? Milyen vízió lebegett a szemed előtt írás közben?	Természetesen az átütő siker. Mi más? Komolyra fordítva a szót, nem vagyok romantikus alkat, a személyiségem kiegészítéseként írok romantikát. Ez nem megy minden élethelyzetben. Nehéz éveket zártunk a családommal, amikor egy világjárványba csöppentünk, és bosszantott külföld véleménye a menekültpolitikánkról. A derenkiek áttelepítéséről tévesek a teóriák. Szűts László Derenkről szóló egykori regénye sértő. Szerettem volna méltó emléket állítani a halott falunak, a lengyel és magyar hősöknek, és a magyarok lengyelek felé tanúsított szolidaritásáról a második világháborúban.
*A csend árnyéka regényedben több karakater (Ewa/Anna, Rózsa, András…) jellemét is körbejárod. Melyikük állt hozzád a legközelebb?*	A Králik Andrásnak szánt két fejezet a kedvencem. Karakterét az édesapám és a férjem személyiségéből gyúrtam. Női íróként kihívás férfi szemszögből írni. Talán ennek köszönhető, hogy gyülekeznek a férfi olvasóim. Már most több férfi olvasta A csend árnyékát, mint nő. Nagy öröm ez számomra. Köszönöm a könyvemre fordított idejüket és figyelmüket, és mindazok figyelmét, akik a megtisztelő írói napomon velem tartottak!
*Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről? Milyen terveid vannak? Készülsz újabb kötettel az olvasóknak?*	A jövő minden írónál a jelen függvénye. A könyv áru, a fogyástól függ a következő megjelenés. Bizakodunk a Kiadómmal. A következő Könyvhétre szeretnénk előrukkolni egy nagy ívű történelmi kalandregényemmel.

Nemrég megjelent regényed A csend árnyéka, ebben olvasható a következő gondolat: „Az egyszerű hétköznapi tevékenységek közben ismerte fel a szeretetnek az embert, az élőlényeket és a földet szolgáló szentséges természetét, és ebből értette meg, hogy a gonoszságot az emberi elme hozza létre.” S mint ahogy írod is a továbbiakban, fény és árnyék együtt létezik, egymás mellett van csak értelmük. Mégis hogyan élted meg azt a rengeteg gonoszságot, a történelem tényeit, túlkapásait, amiket íróként feldolgoztál ebben a regényben?

Sejtjeinkben az elődök tapasztalataival születünk. Háború okozta sebeket hordozunk a génjeinkben, amelyek az utódok védelmét szolgálják. Elég csak a légiriadó hangját meghallanunk, azonnal menekülnénk. A csend árnyéka írása közben kikiabált a vérem. Az üzenet meghallását segítette a világjárvány szülte legősibb félelem, általa átéreztem a múlt történéseit. Nehéz volt. Néha kivette az erőmet. Szünetet kellett tartanom egy-két fejezet megírását követően. A befejezését is egyre halogattam, akik olvasták már, értik, hogy miért.

Arról, hogy Sopron és a hűség fogalma miként fonódott össze Trianont követően, sokan hallottak már. Derenk nevét azonban nagyon kevesen ismerik. Pedig akárcsak Sopron, „zöldszívű lakosainak köszönhetően magyarhű település maradt” a nagy háború után ez is. Milyen érzés volt felfedni a ma már romfaluként nyilvántartott település történetét?

A pandémia kitörését megelőző őszön a családommal túrázni voltunk Szögliget-Szádvár-Derenk vonalon, majd utána is. A növényekkel benőtt házcsonkok, a megmaradt iskolaépület falait díszítő volt derenkiek fotói, és a község életét bemutató képek felkavartak. Az emlék napokig velem maradt. Kutatómunkába kezdtem, és először csak magamnak, úgymond ujjgyakorlatnak szántam a kéziratot. Próbaképpen a fejezeteket úgy írtam meg, hogy önálló novellaként is olvashatóak legyenek. A tömörítés és az átláthatóság miatt volt szükségem erre, mivel hatalmas anyagot böngésztem át és foglaltam bele a regénybe.

A Bubenkó név még ma is köthető a településhez. Vannak karakterek is, akiket a valóság ihletett, vagy kizárólag az események megírása során hagyatkoztál a történelmi tényekre?

Králik József portréja előtt álltam, amikor megszületett a fejemben A csend árnyéka története. Králik András és Józsi életútja ad némi átfedést, de nem egyezik a valóban élt személyekével, ennek ellenére a Králik leszármazottak nagyon hálásak a regényemért. A kéziratot mielőtt elküldtem a kiadóknak, megkértem Bubenkó Gábort, aki Derenk emlékét gondozza, hogy olvassa el. Örömmel azonosult András alakjával, és a sorokban boldogan ismerte fel édesanyja szavait. A regényben felvonultatott történelmi eseményeknél és történelmi személyek szerepeltetésénél a történelmi hűségre törekedtem.

Első regényedben, a Hervadhatatlanban a 48-as forradalmat követő évekbe kalauzolod az olvasót, a Pitypangtáncban már átlépünk az 1900-as évekbe, az első világháború időszakát mutatod meg. A csend árnyékában pedig eljutunk a második világháborúig is. Tudatos volt ez az időben előremutató mozgás részedről?

A kiadás alakult így. Négy év telt el a Pitypangtánc megjelenése óta, ez idő alatt írtam néhány eltérő történelmi korban játszódó regényt, amelyek vagy még nem kerültek kiadásra, vagy csupán gyakoroltam velük.

A Pitypangtáncban olvasható egy kifejezés, s mi most arra lennénk kíváncsiak, hogy B. Czakó Andrea írónő számára milyen a „színekkel teli világ”?

Az együvé tartozás szivárványa (mi otthon régiesen bábabukrának hívjuk): az ezerárnyalatú zöldben megbúvó piros virágok a családtagjaim, az ég kékjében úszó fehér felhők az eltávozott szeretteim, és napfénysárga az a szőttes, amiben minden emberrel egy vagyok.

Rengeteg olvasónak jelentenek sokat a szavaid, a regényeid. Te mit kaptál tőlük?

Az írói létet. Hiszen mit ér egy író az olvasói nélkül? Nem is létezhet. A soraimat olvasókkal egy regény erejéig megsimogatjuk egymás lelkét, ami hálát generál. Kell ettől erősebb kapcsolódás?

Hálás vagyok az üzeneteimet befogadó emberek létezéséért! Köszönöm, hogy vagytok!

Egy kézirat első és legfontosabb olvasója a kiadó és a szerkesztő. Az eredményes munka gyümölcse kerül az olvasókhoz, ezért az érdem és a köszönet a Digi-Book Kiadót, Dr. Bujtor Lászlót és persze az Álomgyárat is illeti.

Mi az a 3 dolog, ami sosem hiányozhat a regényeidből?

Elgondolkodtató történelmi igazságok. Az érzelmek mélysége. Rejtély. Megfűszerezve szerethető karakterekkel, és megkavarva néhány meglepő fordulattal.

Szerzőként és olvasóként hogy látod a magyar szerzők jelenlegi helyzetét a könyvpiacon?

Másképpen közelíteném meg a kérdést, abból kiindulva, hogy a könyvkiadás nagymértékben az olvasóktól függ, úgymond, értük van.

A magyar irodalom nem egységes, mint külföldön. Ez az elkülönülést támogatja, árt az irodalom jövőjének.

Az utóbbi években sokan bontottunk szárnyat. Mindenki szeretne a könyvével az olvasók polcain landolni. A láthatók nyernek, a láthatatlanok szenvednek. Az írók többsége introvertált, ezért a PR tevékenység valóságos erőszak önmagukkal szemben, de aki nem reklámoz, annak a műve hamar feledésbe merül. Sok érték süllyed el a könyvtengerben, mert sűrű és nehéz. Most a habkönnyűnek kedvez a széljárás, azok úsznak a felszínen.

A magyar az egyik legboldogtalanabb nép a földön, nem csoda, ha felderülni vágyik a könyvektől. De ez csak pillanatnyi, nem ad megoldást. Ahhoz agy-és lélekmunkára, meg érzelmekre van szükség. Az íróknak egyre nagyobb tábora kapaszkodik össze hídként, szigetként az irodalom fennmaradásáért. Ehhez mérten csupán az ego játékának szabad lennie az olvasók és kiadók kegyeiért vívott küzdelemnek, mivel ettől sokkal komolyabb a feladatunk. Az olvasó kihalófélben lévő faj. A ma emberének megváltozott az írott szöveghez való viszonya. Tanulmányok szerint „hiányzik a képesség a komplexebb szövegek befogadására”. Csonkult az olvasási képesség. Nagy munka előtt állnak a kultúra gondnokai és teremtői. A regények fennmaradása a tét. Sarkalatos kérdés: Lesz kinek írni?

Mit gondolsz és tapasztalsz, mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal? Hogyan szorítasz rá időt?

Hetente egy-két bejegyzést rakok ki. A posztolás új szerepet kényszerít sok íróra, mások evickélnek benne akár önmagukat is megtévesztve. A poszt mindig pillanatnyi. Hogy mit teszek közzé, az nagyban függ a hangulatomtól, de akik olvassák, abban a pillanatban egyféle vetületből jellemeznek engem, mit sem látva az egész emberből. A karizma nem jön át a fészen. A social media egyoldalú. Engem pedig érdekel a másik ember. A személyes találkozások híve vagyok, úgy többet adhatok az embereknek a rájuk való figyelmemmel, mert egy kapcsolat sosem lehet egyoldalú. Akik megtisztelnek üzeneteikkel, őket szeretném megölelni vagy megajándékozni egy mosollyal a banális válaszok helyett, hogy méltón viszonozhassam a szeretetüket. Sajnos, a világunk a torzításokról szól. Félünk felvállalni a valóságot, elhisszük, hogy ami természetes, az kevés. Mekkora tévedés! Mégis ennek megfelelően élünk.

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!

Nincs kedvenc könyvem, sem íróm. Számomra minden becsületes úton létrejött alkotás érték. Ezeket nem rangsorolom. Különböző életszakaszaimban más-más művek hatottak rám. Ahogy ma is megérintenek, formálnak, mint embert vagy mint írót. Régen Heltai Jenőtől a 111-es és az Álmokháza hagyott nyomot bennem, Gárdonyi Láthatatlan embere, és az Ida regénye is ütött, ahogy Márainak Az igazija, továbbá Hans Habe és Zilahy Lajos művei. Sok mai magyar szerzőtől is olvasok, mint Ákody Zsuzsa, Tapodi Brigitta, Karády Anna, Kékesi Dóra, Papp Csilla, Bökös Borbála, Pusztai Andrea, Csernovszki-Nagy Alexandra, Bauer Barbara, Vámos Miklós, Darvasi László, Gál Vilmos, Trux Béla, Szép Zsolt és még megannyi csodálatos magyar szerző alkotásait. A Könyvhét óta az unokahúgom ajánlására a megboldogult Kőrösi Zoltán csodálatos megfogalmazásaiba szerelmesedtem bele.

A legfrissebb regényedben szakítottál az eddigi romantikus-történelmi vonallal, és a történelem került a középpontba. Mit vártál/vársz ettől a kötettől? Milyen vízió lebegett a szemed előtt írás közben?

Természetesen az átütő siker. Mi más? Komolyra fordítva a szót, nem vagyok romantikus alkat, a személyiségem kiegészítéseként írok romantikát. Ez nem megy minden élethelyzetben. Nehéz éveket zártunk a családommal, amikor egy világjárványba csöppentünk, és bosszantott külföld véleménye a menekültpolitikánkról. A derenkiek áttelepítéséről tévesek a teóriák. Szűts László Derenkről szóló egykori regénye sértő. Szerettem volna méltó emléket állítani a halott falunak, a lengyel és magyar hősöknek, és a magyarok lengyelek felé tanúsított szolidaritásáról a második világháborúban.

A csend árnyéka regényedben több karakater (Ewa/Anna, Rózsa, András…) jellemét is körbejárod. Melyikük állt hozzád a legközelebb?

A Králik Andrásnak szánt két fejezet a kedvencem. Karakterét az édesapám és a férjem személyiségéből gyúrtam. Női íróként kihívás férfi szemszögből írni. Talán ennek köszönhető, hogy gyülekeznek a férfi olvasóim. Már most több férfi olvasta A csend árnyékát, mint nő. Nagy öröm ez számomra. Köszönöm a könyvemre fordított idejüket és figyelmüket, és mindazok figyelmét, akik a megtisztelő írói napomon velem tartottak!

Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről? Milyen terveid vannak? Készülsz újabb kötettel az olvasóknak?

A jövő minden írónál a jelen függvénye. A könyv áru, a fogyástól függ a következő megjelenés. Bizakodunk a Kiadómmal. A következő Könyvhétre szeretnénk előrukkolni egy nagy ívű történelmi kalandregényemmel.