Ákody Zsuzsa

Az interjú időpontja: 2022. február 11.

*1999 óta jelennek meg regényei, hosszabb-rövidebb írásai, melyekben rendszeresen jelen van a történelem és a lélektan. Mikor és minek a hatására kezdett el írni?*	Olvasni mindig is szerettem, a könyvek szeretetét otthonról hoztam. Abban, hogy írni kezdtem, nagy szerepe volt Móra Ferenc régészeti ásatásainak, a magyar-hun mondáknak, valamint a Feszty-körkép történelmi hangulatának, nagyszerűségének. Főként ezek hatására írtam meg első regényemet, a Földanyácska gyermekeit.
*Ma már hat könyves szerzőként mutathatjuk be az olvasóknak. Mi az, ami inspirálja? Melyek azok a témák, amik írásra késztetik?*	A lélek vívódása a kedvenc területem. Főként a női léleké. Úgy vélem, a legtöbb döntésünket nem az ész diktálja, és még csak nem is az ösztönök, hanem az érzelmeink. Hatványozottan igaznak tartom ezt az emberekkel való kapcsolatainkra. Van vajon olyan nőtársunk, aki nem töltött ébren egy egész éjszakát tépelődések közepette?
Az ötödik regénye, a Lélekrablók közel 300 pályaművet megelőzve lett első helyezett az Atlantic Press Kiadó nő regényíróknak hirdetett pályázatán. Ez hatalmas elismerés, amihez még ma sem késő gratulálni, főként, hogy tudjuk, valóban nagyszerű ez a regény. Szerzőként hogy élte meg, hogy az Ön regényét választották a legjobbnak?	Boldog voltam, nagyon-nagyon boldog. Meg egy kicsit meg is ijedtem. Úgy éreztem, egy ilyen megmérettetés után kötelességem megfelelni az olvasók elvárásának. Csakhogy képes leszek-e rá? Mert hiszen minden írónak van jobb és gyengébb írása. Vagyis az öröm mellett volt egy kis vívódás is, de ez nem baj, végül is mint téma a lelki vívódás a kedvenc területem.
A Lélekrablók című regény a ma oly sokszor kiemelt témát, az öröklött mintáink életünkre gyakorolt hatását és a boldogságkeresést dolgozza fel. Hogyan alakult ki ennek a regénynek az ötlete?	Egyetlen mozdulatból. Egyszer láttam, hogy egy pap mekkora szeretettel simogat meg egy kislányt. Ebből a kézmozdulatból született meg Gyurka figurája. A többi szereplőt már nem mozdulatok hívták életre, hanem valóságos személyekből összeválogattam azokat a tulajdonságokat, amelyek majd Gyurka szerepét erősítik, vagy éppen gyengítik.
*Mi az 3 dolog, amit biztosan megtalál az olvasó az Ön regényeiben!*	Lélekrajz, szerelem, féltékenység.
2021-ben jelent meg a hatodik regénye, ami az Egy csúnya nő címet viseli. A regény egy érzelmi labirintus, amelyben Ön, mint szerző kíséri az olvasót a világosságot jelentő kijárat felé, persze többször a hosszabb utat választva. Miért tartotta fontosnak ezt a témát regény formában megörökíteni?	A legtöbb regény, az én könyveim is a csinos nőkről szólnak. Végre szerettem volna megmutatni, hogy előnytelen külsővel is lehet boldog az ember. Mert nem az a fontos, hogy milyennek látnak bennünket, hanem az, hogy mi milyennek látjuk magunkat. Ha szépnek, akkor mások is szépnek látnak minket, ha meg például okosnak valljuk magunkat, mások is elhiszik, hogy azok vagyunk. Egyébként sincsenek csúnya emberek, csupán olyan emberek vannak, akik önbizalomhiányban szenvednek.
*Mennyi a valóságalapja a regényeinek? Mind fikció, vagy van bennük megtörtént esemény is?*	Minden könyvemnek van valóságalapja, mert úgy gondolom, az írásnak az életről kell szólnia. Többnyire nem a cselekményt, hanem a szereplők jellemvonásait veszem a valóságból. Persze átgyúrom, hozzáteszek és el is veszek belőle, így lesz a végeredmény az általam teremtett figura.
„A jóságnak rendszerint megvan az a rossz tulajdonsága, hogy gyenge, s a gyengeségből fakadóan, bár meg nem érti, elfogadja a szeretettelenséget, s nem próbál tenni ellene. A szeretettel teliség látszatához viszont keménység szükségeltetik, pontosan azért, mert bár megérti a szeretetnélküliséget, soha nem fogadja el, és azon az áron is próbál tenni ellene, hogy a törődéséért cserébe gyűlöletet kap.”- Ez egy erős és sokakat gondolkodásra késztető idézet az egyik regényéből. Miért fontos ez a gondolatsor?	Mert tényleg így gondolom. A jóság önmagában kevés. Nem elég sajnálni azt, aki képtelen a szeretetre. Ha akár akarata ellenére is nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy legalább önmagát szeresse, hogy elfogadtassuk vele önmagát, úgy a jóságunk már-már felesleges tulajdonság.
*Az olvasóknak sokat ad a történeteivel, de mit kapott Ön a regényei által?*	Nem vagyok híve a felsorolásoknak, ezért csak két dolgot említenék. Írói létem egyik legnagyszerűbb napja Sánta Ferenccel való találkozás volt, első kötetem, a Földanyácska gyermekei kapcsán, és ő elismerése jeléül kezet csókolt nekem. A másik pedig az, amikor Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó vezetője Lélekrablók című regényemre utalva azt mondta: ez szépirodalom.
*Szerzőként és olvasóként Ön hogy látja a magyar szerzők jelenlegi helyzetét a könyvpiacon?*	Örvendetes, hogy milyen sok író, költő van az országban, mivel ez azt is leképezi, milyen sokan foglalkoznak irodalommal, és hogy milyen sok ember szeretné közkinccsé tenni a gondolatait. Az már a másik pólus, hogy éppen azért, mert sokan vagyunk, nem mindenkinek jut egyforma nagyságú hely, dicsőség, és ebben valószínűleg ugyanannyi szerepe van a szerencsének, mint a tehetségnek.
*Mit gondol mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal? Mi a tapasztalata?*	A Lélekrablók kiadója kért meg a könyv megjelenése után, hogy hozzak létre facebook fiókot. Ez 2019-ben történt, és olyan jó ötletnek bizonyult, hogy azóta már van írói oldalam, saját honlapom, jelen vagyok az instagramon, a molyon, és nemrég blog írásába is belefogtam. Vagyis nagyon fontosnak tartom mind az olvasókkal való kommunikációt, mind pedig az önmarketinget.
*Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozza el az egyik kedvenc könyvét és meséljen róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tegye meg ezt, kérem!*	Sok jó író van itthon és külföldön egyaránt, így nem egyszerű a választás. Mindenképpen meg kell említenem Robert Merle Madrapur, a magyar szerzők közül meg talán Sánta Ferenc Ötödik pecsét című regényét. Mindkettő elgondolkodtató, mivel rengeteg olyan kérdést vetnek fel, melyekre az író nem ad választ, így az olvasó kénytelen maga kiokoskodni, hogy nyugodt legyen az álma.
*Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről? Milyen tervei vannak, milyen kötetet várhatnak Öntől az olvasók?*	Az új történetem egy kómába került fiatal nőről szól, aki úgy próbál túlélni, hogy azt képzeli, egy völgyben lakik lepkealakban. A Völgy lepketársadalma hasonlóan működik, mint az emberek társadalma, barátságok, szerelmek szövődnek, vagy éppen féltékenykedés, irigység, megcsalás hatja át.

1999 óta jelennek meg regényei, hosszabb-rövidebb írásai, melyekben rendszeresen jelen van a történelem és a lélektan. Mikor és minek a hatására kezdett el írni?

Olvasni mindig is szerettem, a könyvek szeretetét otthonról hoztam. Abban, hogy írni kezdtem, nagy szerepe volt Móra Ferenc régészeti ásatásainak, a magyar-hun mondáknak, valamint a Feszty-körkép történelmi hangulatának, nagyszerűségének. Főként ezek hatására írtam meg első regényemet, a Földanyácska gyermekeit.

Ma már hat könyves szerzőként mutathatjuk be az olvasóknak. Mi az, ami inspirálja? Melyek azok a témák, amik írásra késztetik?

A lélek vívódása a kedvenc területem. Főként a női léleké. Úgy vélem, a legtöbb döntésünket nem az ész diktálja, és még csak nem is az ösztönök, hanem az érzelmeink. Hatványozottan igaznak tartom ezt az emberekkel való kapcsolatainkra. Van vajon olyan nőtársunk, aki nem töltött ébren egy egész éjszakát tépelődések közepette?

Az ötödik regénye, a Lélekrablók közel 300 pályaművet megelőzve lett első helyezett az Atlantic Press Kiadó nő regényíróknak hirdetett pályázatán. Ez hatalmas elismerés, amihez még ma sem késő gratulálni, főként, hogy tudjuk, valóban nagyszerű ez a regény. Szerzőként hogy élte meg, hogy az Ön regényét választották a legjobbnak?

Boldog voltam, nagyon-nagyon boldog. Meg egy kicsit meg is ijedtem. Úgy éreztem, egy ilyen megmérettetés után kötelességem megfelelni az olvasók elvárásának. Csakhogy képes leszek-e rá? Mert hiszen minden írónak van jobb és gyengébb írása. Vagyis az öröm mellett volt egy kis vívódás is, de ez nem baj, végül is mint téma a lelki vívódás a kedvenc területem.

A Lélekrablók című regény a ma oly sokszor kiemelt témát, az öröklött mintáink életünkre gyakorolt hatását és a boldogságkeresést dolgozza fel. Hogyan alakult ki ennek a regénynek az ötlete?

Egyetlen mozdulatból. Egyszer láttam, hogy egy pap mekkora szeretettel simogat meg egy kislányt. Ebből a kézmozdulatból született meg Gyurka figurája. A többi szereplőt már nem mozdulatok hívták életre, hanem valóságos személyekből összeválogattam azokat a tulajdonságokat, amelyek majd Gyurka szerepét erősítik, vagy éppen gyengítik.

Mi az 3 dolog, amit biztosan megtalál az olvasó az Ön regényeiben!

Lélekrajz, szerelem, féltékenység.

2021-ben jelent meg a hatodik regénye, ami az Egy csúnya nő címet viseli. A regény egy érzelmi labirintus, amelyben Ön, mint szerző kíséri az olvasót a világosságot jelentő kijárat felé, persze többször a hosszabb utat választva. Miért tartotta fontosnak ezt a témát regény formában megörökíteni?

A legtöbb regény, az én könyveim is a csinos nőkről szólnak. Végre szerettem volna megmutatni, hogy előnytelen külsővel is lehet boldog az ember. Mert nem az a fontos, hogy milyennek látnak bennünket, hanem az, hogy mi milyennek látjuk magunkat. Ha szépnek, akkor mások is szépnek látnak minket, ha meg például okosnak valljuk magunkat, mások is elhiszik, hogy azok vagyunk. Egyébként sincsenek csúnya emberek, csupán olyan emberek vannak, akik önbizalomhiányban szenvednek.

Mennyi a valóságalapja a regényeinek? Mind fikció, vagy van bennük megtörtént esemény is?

Minden könyvemnek van valóságalapja, mert úgy gondolom, az írásnak az életről kell szólnia. Többnyire nem a cselekményt, hanem a szereplők jellemvonásait veszem a valóságból. Persze átgyúrom, hozzáteszek és el is veszek belőle, így lesz a végeredmény az általam teremtett figura.

„A jóságnak rendszerint megvan az a rossz tulajdonsága, hogy gyenge, s a gyengeségből fakadóan, bár meg nem érti, elfogadja a szeretettelenséget, s nem próbál tenni ellene. A szeretettel teliség látszatához viszont keménység szükségeltetik, pontosan azért, mert bár megérti a szeretetnélküliséget, soha nem fogadja el, és azon az áron is próbál tenni ellene, hogy a törődéséért cserébe gyűlöletet kap.”- Ez egy erős és sokakat gondolkodásra késztető idézet az egyik regényéből. Miért fontos ez a gondolatsor?

Mert tényleg így gondolom. A jóság önmagában kevés. Nem elég sajnálni azt, aki képtelen a szeretetre. Ha akár akarata ellenére is nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy legalább önmagát szeresse, hogy elfogadtassuk vele önmagát, úgy a jóságunk már-már felesleges tulajdonság.

Az olvasóknak sokat ad a történeteivel, de mit kapott Ön a regényei által?

Nem vagyok híve a felsorolásoknak, ezért csak két dolgot említenék. Írói létem egyik legnagyszerűbb napja Sánta Ferenccel való találkozás volt, első kötetem, a Földanyácska gyermekei kapcsán, és ő elismerése jeléül kezet csókolt nekem. A másik pedig az, amikor Bokor Pál, az Atlantic Press Kiadó vezetője Lélekrablók című regényemre utalva azt mondta: ez szépirodalom.

Szerzőként és olvasóként Ön hogy látja a magyar szerzők jelenlegi helyzetét a könyvpiacon?

Örvendetes, hogy milyen sok író, költő van az országban, mivel ez azt is leképezi, milyen sokan foglalkoznak irodalommal, és hogy milyen sok ember szeretné közkinccsé tenni a gondolatait. Az már a másik pólus, hogy éppen azért, mert sokan vagyunk, nem mindenkinek jut egyforma nagyságú hely, dicsőség, és ebben valószínűleg ugyanannyi szerepe van a szerencsének, mint a tehetségnek.

Mit gondol mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal? Mi a tapasztalata?

A Lélekrablók kiadója kért meg a könyv megjelenése után, hogy hozzak létre facebook fiókot. Ez 2019-ben történt, és olyan jó ötletnek bizonyult, hogy azóta már van írói oldalam, saját honlapom, jelen vagyok az instagramon, a molyon, és nemrég blog írásába is belefogtam. Vagyis nagyon fontosnak tartom mind az olvasókkal való kommunikációt, mind pedig az önmarketinget.

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozza el az egyik kedvenc könyvét és meséljen róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tegye meg ezt, kérem!

Sok jó író van itthon és külföldön egyaránt, így nem egyszerű a választás. Mindenképpen meg kell említenem Robert Merle Madrapur, a magyar szerzők közül meg talán Sánta Ferenc Ötödik pecsét című regényét. Mindkettő elgondolkodtató, mivel rengeteg olyan kérdést vetnek fel, melyekre az író nem ad választ, így az olvasó kénytelen maga kiokoskodni, hogy nyugodt legyen az álma.

Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről? Milyen tervei vannak, milyen kötetet várhatnak Öntől az olvasók?

Az új történetem egy kómába került fiatal nőről szól, aki úgy próbál túlélni, hogy azt képzeli, egy völgyben lakik lepkealakban. A Völgy lepketársadalma hasonlóan működik, mint az emberek társadalma, barátságok, szerelmek szövődnek, vagy éppen féltékenykedés, irigység, megcsalás hatja át.