Drága Barátnőm, XX

Emlékszel, akkor is így szólítottuk egymást?  X és XX.

Most vissza akarok utazni a nyolcvanas évekbe. Csak egy rövid időre, az érzés miatt, mert jó visszamenni a múltba. Attól olyan tágas lesz az életünk.

Vissza az időbe, amikor előveszem a papírlapot, amit, ha a fény felé tartok, látom rajta a vízjelet.  Aláteszem a sorvezetőt, aztán ügyelek, el ne rontsam, mert akkor kezdhetem újra. Így:

„Remélem, hogy levelem jó egészségben talál. Engem most elkapott a nátha, és csak a számon keresztül kapok levegőt, de jól vagyok.

Várom, hogy fehér karácsony legyen. Te is?  A közgazdasági szakközépiskolába adom be a felvételit. Milyen jó lenne, ha néha-néha találkoznánk, mert akkor mesélhetnék neked arról az osztálytársamról, akibe titokban szerelmes lettem…”

A végére odaírom a dátumot, az aljára a nevem helyett az X kerül. Rajzolok még neked néhány szívecskét és margarétát. A levelet berakom a borítékba, a hátuljánál, ahol enyves megnyalom, és leragasztom. A postán ilyenkor már karácsonyfás bélyeget tesznek rá. Két-három nap múlva meg is kapod, és én várom a választ. Lesem a postást, amikor közeledik. A vállát húzza az a nagy bőr táskája, benne gumival összefogott levelek emberek titkával, köztük a miénk is.

Te mindig azonnal válaszolsz. Én általában később, mert valahogy mindent lassabban csinálok.

És te lehettél, aki utoljára írt, én egyszer csak nem válaszoltam. Még az is lehet, hogy megírtam azt a levelet, csak végül nem adtam postára. És eltűntünk egymás szeme elől.

Harminchat éve.

Minden levelet megőriztem. Azt a füzetet is, amiben elkezdtem az első regényemet írni, ami csak abban különbözött az életemtől, hogy a főszereplőt Angélának hívták, a fiú nevére már nem emlékszem. Az igaziét nem felejtem. A regénnyel néhány oldalig jutottam. A szerelem meg nem tartott tovább néhány hónapnál, mégis sokkal hosszabbnak tűnik, így utólag. Ennyi év után is. Nem is értem, hogy maradhatnak meg bizonyos történések élénkebben a többinél, amikor rég el kellene felejteni őket.

Egy bonbonos dobozba raktam az akkori életemet szimbolizáló tárgyakat. A leveleink, mozijegy, diszkó belépő, rágógumi, lepréselt ballagási virág, és minden, ami ő hozzá köthető.

A doboz később a szülői házunk padlására került. Emlékszem, anyám és a testvérem találtak rá egy nagytakarítás során. Nem mondták, de biztos vagyok benne, olvasták a leveleket. Valószínűleg a füzetbe is belelapoztak. Úgy éreztem magam, mint amikor rajtakapnak egy hazugságon, persze a legkevésbé volt az. Ami intim, hiába telnek el évek, később is az marad. Aztán az egészet kihajították, gondolván, ha már odakerült, biztos nem volt rá szükségem. Én mégis úgy éreztem, valamit elveszítettem. Végül azzal vigasztaltam magam, egyszer úgyis eltűnt volna.

Ahogy elköltöztem otthonról, valóban elfeledkeztem róla. És tudod, ha valamire hosszú ideig nem gondolsz, az olyan, mintha már nem is lenne.

Jön a karácsony és különös, eszembe jutottál. Harminchat év. Ennyi idő alatt annyi minden történhetett… Az is jó kérdés, élsz-e?

Remélem, hogy levelem jó egészségben talál… Engem most elkapott a nátha.

Azon tűnődöm, vajon a te batyudat mivel pakolta meg az élet? Szerelem, házasság, öröm, egészség? Vagy egyedüllét, válás, halál, műtétek, nélkülözés, szomorúság? Vagy jó is, rossz is?

Én nem panaszkodom. De ha okom lenne rá, sem tenném. Amikor jó napom van, minden nehézségeivel együtt szép az élet. Öröm.

Küldhetném most is borítékban a levelet, mint régen. Nincsen meg a címed. Ha lenne is, nem hiszem, hogy megtalálna. Ezt itt, a vonatkocsi fülkéjében írom. Laptopról.  A levél időzítve lesz, mintha december 17-én írnám, és aznap kimegy az éterbe. Hátha valami szerencse folytán eljut hozzád.

Hogy töltöd a karácsonyt? Gyerekek, unokák futkosnak majd a kibontogatott ajándékkal a fa körül? A pároddal vagy egyedül? És várod, hogy a gyerekeid Skypeon hívjanak Németországból, és a kisunokád puszit küldjön neked a csillámos pónit szorongatva a karjában, amit te küldtél neki? És neked lesz-e ünnepi asztalod, az asztalodon hal és töltött káposzta? Vagy csak túrós tészta és csirkefarhát.

Legyen akárhogy, töltsd egészségben, boldogságban és örömben a karácsonyt. Az életedet. És ha ezt olvasod, várom válaszod!

Régi barátnőd, X.