Lámpásom

Múló csendek, várakozó zajok,

a tányéron egy falatot hagyok.

Világíthatna csillag,

nem teszi.

Az Isten hidege majd megveszi

szívem.

Őrzöm híven,

mit rámbízott régen:

földben a magot, sóhajt az éjben.

Lámpásom a magány,

majdnemek és néhány talán.

Lámpásom a lehet, a mégis,

néha pislákol, néha ég is.