Szeretem a decembert, a karácsonyt, az ünnepi fényekbe öltöztetett utcákat, a kirakatokat,  díszeket. A karácsonyfák mindig megállásra késztetnek –  gyönyörködök bennük. Egyre többször találkozom tervezői odaadással megálmodott fákkal, ahol a díszeket nemcsak felaggatják, hanem előre gondosan kiválogatják a színeket és árnyalatokat. Az örök érvényű piros-arany színkombináció  melengeti a szívemet, míg az ezüst-kék párosítás a téli hóesést juttatja eszembe, a pezsgő, krém és púder társítás pedig lágy és békés hangulatot idéz bennem…

Majd máshol látok egy termésekbe öltöztetett fát – amin csak szárított narancs, fahéj és toboz illatozik – és csak ámulok a szépségen, ami az egyszerűségben lakozik.

Volt, hogy elhatároztam előre, milyen színpárosítást szeretnék és tudatosan készültem a gömbökkel.

Nem sikerült.

A mi fánk minden évben tarka-barka: tele van régi és új díszekkel – csillogó, színes és zsúfolt.

Mert amikor elővesszük a karácsonyfadíszeket rejtő dobozokat, megkezdődik a nosztalgiázás. Ha a kezembe kerül az üveg kisgomba, látom magunkat a testvéremmel, akivel kislány korunkban hanyatt fekve – egészen a fa alá becsúszva – szenteste válogattuk, melyik is a legszebb dísz. Ő a gombára szavazott – így bizony annak a fán van a helye. A repedt, de óriási – legalább harmincéves – csúcsdísz összefonódott édesapám alakjával, aki gondosan „plafonig érő” fákat választott, és mi, gyerekek, árgus szemekkel ellenőriztük az angyal munkáját, hogy tényleg eléri-e a falat az a jeges csúcsdísz. (Mindig elérte, sőt, néha viccesen ferdén állt, mert túl magas volt.) Ma már édesapám ”ellenőrzi” az általunk választott fák magasságát, mert a plafonszint az szent. A horgolt angyalka és a dióban fekvő kisded nagyanyám keze munkája, a lembergi balerinadísz pedig egy csodálatos utazás emléke…

A karácsonyfánk díszei  nem csak tárgyak, hanem az emlékeim őrzői is: hordozzák az elmúlt évek ünnepi hangulatát és a szeretteim arcát.  A mennyből az angyalt mi a karácsonyfa előtt térdepelve énekeljük, és ahogy az aprócska betlehemre nézek, mindig magam előtt látom az egész nagycsaládot, látom a nagyszüleimet a fa körül és szinte hallom nagyapám hangját is, ahogy énekel.

Szenteste, a szívünknek kedves díszekkel zsúfolt, angyalhajas karácsonyfa körül együtt vagyunk – velünk vannak ők is, a karácsonyfa díszeiben csillog a múlt és nagymamám égi mosolya.

Kellemes készülődést kívánok Nektek is,

Anna