Hosszasan nézte a mellette készülődő lányok zsizsegő forgatagát. Tüllszoknyák, csillámos harisnyák, fényes csatok villantak meg a világos fényben, ahogy elhaladtak előtte. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy visszatérjen fehér, könnyed balettcipője befűzéséhez, hiszen sürgetett az idő.

Szomorúan simított végig tapadós, vakítóan fehér csipkeruháján, amelyhez egy átlátszó, cirádás, díszes szoknya társult. Fodrai jégcsapokként meredeztek oldalra, tökéletesen egyedi mintázatot alkotva. Régóta készült rá, hogy viselhesse ezt a ruhát. Hosszasan készítette elő szőke haját, amit szoros kontyba fogott egy apró, gyöngyös csattal.

Egy ismerős kéz érintette meg a vállát. Tanárnője volt az, aki aznapra csodálatos ezüst sminket kent az arcára, a szeme alá fényes csillagokat ragasztott.

– Mi a gond, drágaság? – kérdezte, majd leült a padra a lányka mellé.

A lány hatalmas kék szemével nézett fel az idősebb nőre, majd lassan megcsóválta a fejét.

– Mi lesz, hogyha elrontom?

– Te vagy az egyik legjobb táncosom. Kitartóan próbáltál minden egyes nap. Mit is ronthatnál el? – mosolygott kedvesen, majd lesöpörte ezüstös ruháját.

– Most úgy érzem, hogy az összes lépést elfelejtettem.

– Ha ez megnyugtat, akkor indulhatunk együtt. De akkor elsőnek kell belépned a színpadra.

A kislány arca hirtelen felderült, majd újra megigazította a gyöngyös csatot a hajában. A tánc kezdete óta érlelte magában a vágyat, hogy a tanárnőjével léphessen ki a publikum elé. Végigsimított csillámos harisnyáján, majd újra aggódva az idősebb nőre nézett:

– De csak egyszer csinálhatjuk végig, és ha elrontjuk, akkor sohasem lesz lehetőségünk megismételni.

A tanárnő a tolakodó, beszélgető lányok tömegére nézett, aki láthatóan alig várták a színpadra lépést. Úgy tűnt, a legjobb táncosa volt csak aggodalmakkal, kételyekkel teli.

– El sem tudod még képzelni, hogy hány embernek fogsz örömet okozni a táncoddal! Egyedi és megismételhetetlen vagy, mint minden egyes lány, aki ott áll a sorban. Egyszeri és felejthetetlen lesz a fellépésed.

A tanárnő felemelkedett a fapadról, majd megfogta a riadt, ám egyre elbizakodottabb tekintetű kislány kezét, és tekintélyt parancsolóan lépett a csicsergő lányok közé, akiknek beszéde azonnal elhalt, ahogy meglátták közeledni oktatójukat. Minden szó nélkül a tanult alakba rendeződtek.

– Lányok, megkezdjük az idei táncunkat – szólalt fel a tanárnő csilingelő hangján. – Mindenki készen áll?

A lánykák ezüstös forgataga egyszerre bólintott, majd rövid, halk diskurzusba kezdtek. Tömegük együtt vakítóan fénylett, ruháik káprázatosak voltak. Egyediek, egyben mégis hasonlók.

A tanárnő szorosan megfogta az apró lány kezét. Egyszerre ugrottak le kecsesen a mélységbe, ahol kézen fogva keringtek a játékos szélben. Mellettük a többi lányka vitorlázott. Voltak könnyeden keringőző csoportok, akik lassan ringatóztak a levegőben. Mások magányosan, kitárt karokkal száguldottak a semmibe.

A kislány és mestere a szél szárnyára kelve táncolt a karácsonyi égők fényében. Szélesen mosolyogtak egymásra, mire a lányka gurgulázva felnevetett, ahogy a hideg szellő finoman csiklandozta arcát. Hirtelen elengedte a tanárnő kezét, majd jégkristályos szoknyájában felszökkent a levegőbe, hogy egy újabb szaltóval ünnepelhesse meg szabadságát. Kitárta karját, apró balettcipőjét a szél szárnyához érintette, majd egy hosszú piruettet mutatott be. Igazi angyalnak érezte magát abban a pillanatban.

Mestere hatalmas tapssal jutalmazta őt, majd egy papírdobozos kávéban ért földet. Gyönyörűsége léte egyetlen pillanat alatt hunyt ki.

A lányt ekkor vakította el egy karácsonyi égő kék fénye, majd kecsen hullámzott le egy kötött pamutsál felületére. Szélesen felmosolygott a csodás kivilágításra, végigsimította kezével a sál édesen puha felszínét.

Az emberek hatalmasak voltak, sokan tapsoltak, ahogy meglátták, hogy a többi barátnője is táncot lejt az égből. Ő pedig csak elterült a puha sálon, a sötét égre felnézve figyelte, ahogy a többiek kifogástalanul előadják a tanultakat. Tökéletes lett produkció, ő pedig pontosan úgy szerepelt, ahogy mindig is akarta.

Ráadásul ő lehetett az első hópelyhek egyike, igazi karácsonyi csoda, egy halandó angyal. A sálon fekve hunyta lett a szemét, majd lassan vízzé oszlott a pamut redőiben.