Létezik egy különleges hely, amelyben varázslat és öröm lakozik. Ha belépek az ajtaján, orromat azon nyomban megcsapja a fenyő, narancs, fahéj és szegfűszeg elegyének jellegzetes illata. A fülemen keresztül egészen a szívem közepéig kúszik egy folytonosan csilingelő hang, amelytől szebbet ritkán hallok. A hosszú helyiség végén tűz pattog a kandallóban, amely megállás nélkül ontja magából a meleget, a jókedvet és a szeretetet. A huszonnégy darab, falakba épített óriási képkeretekben mindig változó téli tájak tűnnek fel; hófedte lankás vidékek, színes fényfüzérekkel díszített kedves, családi házak sora, adventi fénykavalkádban úszó városok, időnként pedig személyes kedvencem: a sarki fény. Amely pontosan olyan, mint az égből aláhulló vízesés: csillagokban keletkező zöldfény-zuhatag.

Ebben a kattogó-zakatoló, hegyeken és völgyeken átsuhanó varázsjárműben utazik huszonnégy kicsi manó, akik azért léteznek, hogy az év legszebb ünnepét tökéletessé tegyék az emberek számára. Többek ők nekem, mint hűséges, szorgalmas és lelkes segédek. Hiába vagyok én a Télapó, nélkülük nem jutnék semmire.

Tudták, hogy ha a távolban csengőszó hangját hallják, az valójában egy manó szívből jövő kacagása? Ezek a kedves, kicsi lények képesek arra, hogy a boldog lelkük egy aprócska részét beletegyék a csengettyűbe; aki megrázza, az az ő nevetésüket hallgathatja. Advent mind a huszonnégy estéjén más-más manó a lelkének egy szeretet-darabját felengedi az égbe, ezzel egy újabb csillagot keltve életre. Így próbálják belopni az emberek szívébe a karácsony szellemét. A millió, ragyogó csillag az égen, amely az év minden egyes napján ontja magából a fényét, ezt szimbolizálja. Hogy az ember az ünnep elmúltával se feledkezzen meg érezni, odafigyelni és szeretni.

Az ünnepi villamost én álmodtam meg, és legfőbb alkotóelemei a szeretet és az öröm. A huszonnégy székecske mellett nekem is jut benne hely. Leginkább karácsonykor és másnapján szeretek rajta utazni. Ilyenkor a manóimmal újra bejárom a világot, és bekukkantok a gyermekek örömtől túlcsorduló szívébe, hogy áterezzem, mennyire boldogok. Mert az ünnep szelleme leginkább az ő tiszta bensőjükben tud kiteljesedni. Ezen körutaim alkalmával gyakran magammal viszek egy-egy vendéget, akinek azt is megengedem, hogy vezesse a villamost. Oda megyünk, ahová csak szeretné! Jártunk már az óceánok mélyén a sellők között, vagy a dinók lakta őskorban. A felhők felett a szivárvány tetején az unikornisok otthonában, és az ólomkatonák várában. Úti céljainknak csak a képzelet szabhat határt, és a gyermeki fantázia végtelen. Ott bármi megtörténhet, épp úgy, ahogy az álmokban. Ezért találkozhatunk ott…

Aki nyitott szívvel éli meg az advent és a karácsony pillanatait, és befogadja mindazt, amit üzen a december, az láthatja a villamosomat, azonban nem az eredeti formájában. Mindig más alakot ölt, és épp emiatt még inkább felismerhető…  Benne van az első lehulló hópehelyben, ami az orrod hegyére huppan. Fényként csillan meg a fenyőágon lógó aranyszínű gömbben, és ő a piros szalag, ami a fa alatt heverő ajándékdobozt köti át. A karácsonyi dalban csilingelő hangként jelenik meg, és díszes képeslapként, ami koppanva-zizegve landol a postaládában, miközben a házat belengi a forró mézeskalács illata. Hallhatod az éjfélt ütő templomi harangban, valamint az ünnepi szentmisére siető talpak alatt, a frissen hullott hó ropogásában. Láthatod a gyermeki mosolyban, és érezheted egy távolról érkező, meleg ölelésben. Felfedezheted a forralt bor selymes-fűszeres illatában, és az ünnepi sült ínycsiklandozó ízében, amit a jókedv és a nevetés csak még finomabbá tesz.

Manapság sokféle adventi naptár segít minket az ünnepi várakozásban. Kicsiny kezek által naponta nyílnak ki apró ablakok, amelyek csokit, cukorkát, matricát, lufit, színes gyöngyöket őriznek magukban. Az adventi villamos huszonnégy ajtaja érzéseket rejt. Az adventi villamos valójában a te szíved, hisz a Télapó rénszarvasok húzta szánon utazik! Ne félj kinyitni, és kivenni belőle egy szeretet-darabot, majd másnak adni. Marad elég neked is! A csinos, díszes adventi naptár azután is megmarad, hogy kiürültek az ablakai. Azokat újra lehet tölteni. A szerető szív sosem fogy ki, és akkor van leginkább tele, ha minél többet adunk belőle…